Célom a boldogság

Célom a boldogság

Induloook!

2015. november 19. - tamasalexa

Hát először is szeretném üdvözölni az erre tévedő embereket. A blogomat (jajj de fura ezt leírni :D) azért indítottam útjára, hogy támpontot nyújtsak elsősorban a pánikbetegségben és annak testvérbetegségeiben szenvedő embereknek és az ő hozzátartozóiknak, amik nem mások, mint a depresszió, az agorafóbia és a szociális fóbia. Rohanó világunk miatt egyre több és több ember szenved ezekben a betegségekben. Sajnos az ezzel járó gondokra senki nem lehet felkészülve, sem a beteg, sem annak a közvetlen környezetében élők. A célom egy olyan menedéket létrhozni, ahol a betegek és szeretteik egyaránt megértésre és segítségre találnak. Saját tapasztalataimból fogok építkezni és azokéból, akik mellettem voltak a legnehezebb időkben is. Szeretnék belecsempészni egy kis mosolyt is az ide látogatók mindennapjaiba, hiszen a mosoly és a nevetés a legeslegjobb gyógyszer.

Másrészről pedig úgy vélem, hogy a saját közérzetemnek is jót fog tenni, ha kiírom magamból a feszültséget, természetesen mindig optimistaként próbálom majd felfogni a dolgokat, ezzel segítve másokat is erre sarkalni.

Mivel én már a nehezén túl vagyok, ezért sok bejegyzés lesz a múltról és az akkori érzéseimről.

Remélem mindenki megtalálja a hozzá legközelebb álló témát. Természetesen minden ötletet szívesen fogadok, nyugodtan írjátok meg a saját tapasztalataitokat is, hisz többen többre megyünk.

Egyelőre ennyi :) 

puszipacsiboldogsag.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://panicvsme.blog.hu/api/trackback/id/tr878089686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Attila Tamas 2015.11.19. 16:49:34

Szia!
Én is "szenvedek" hasonló betegségben, bár hála istennek ritkán fordul elő hogy pánikrohamom legyen. Azt tapasztaltam, hogy legalábbis nálam akkor fordul elő, amikor szorongok valami miatt. Ez lehet bármi. Egy film, egy orvosi vizsgálat, vagy bármi ami így hat rám. Kezelni nem tudom, megvárom hogy elmúljon. Igyekszem az életemet stresszmentesen élni, ezért is költöztem messzire. A blogod nagyon tetszik, sok sikert hozzá!
Üdv.:
Attila

Cinismo 2015.11.20. 08:57:12

Bátor vagy, hogy kiállsz az emberek elé ilyen őszintén ezzel a betegséggel! Sok kitartást és mielőbbi teljes gyógyulást!

tamasalexa 2015.11.20. 17:06:34

@Attila Tamas: Akkor úgy tűnik ez családi vonás :D Nagyon sok sikert a további stresszmentes élethez :) puszi nektek <3

@Cinismo: Köszönöm szépen, nagyon jól esik a támogatásod :)
süti beállítások módosítása