Arra gondoltam, hogy párhuzamosan írok a jelenlegi és a múltbéli élményeimről is, hogy azért időszerű is maradjak. :D

Eddig nem volt tiszta gondolom senkinek, hogy én jelenleg milyen állapotban vagyok, ezért megosztanám veletek. Nos szerintem én már a nehezén túl vagyok. Engem pánikzavarral, szorongásos depresszióval és agorafóbiával diagnosztizáltak a nyár elején. Sajnos én nagyon későn fordultam orvoshoz ezért fajult el ilyen mértéktelenül a dolog. Antidepresszánst szedek napi egyszer, ami stabilizálja az állapotomat. Ez annyit jelent, hogy pánikrohamaim már csak nagyon ritkán vannak, az agorafóbiám az sajnos most igen erős, a bkv járatokkal nem igazán vagyok mostanában kibékülve, tehát, ha tehetem elkerülöm őket. Társaságba menni már úgy ahogy de merek, nagyon erős hangulatingadozásaim vannak a mai napig is, amit valószínüleg a depressziónak tudhatok be. Néha kicsattanok az örömtől és az élettől, olyankor bármit szívesen csinálok és bárhova elmegyek bárkivel. De természetesen ennek az ellentéte is jellemző. Mostmár szerencsére nem kifejezetten letargikus állapotba kerülök, csak simán nincs semmilyen kedvem. Nem szívesen mozdulok ki, nem szívesen találkozom senkivel, olyankor jobb nekem itthon. A munkámban hálistennek tolerálják, hogy néha nem tudok bemenni, hisz tisztában vannak az állapotommal. Felmerül a kérdés, hogy miért csak most kezdtem bele ebbe. A válasz egyszerű, most érzem elég erősnek magamat, hogy nyíltan beszéljek róla és ezzel megpróbáljak segítséget nyújtani. Ezelőtt sajnos a motivációm mindenhez a nullán volt. Mostmár készen állok! :)

Összesítve egészen jól érzem magam. Nem mondom, hogy már meggyógyultam, hisz érzem, hogy még valami azért nincs rendben, de próbálok mindennap teljesen pozitívan állni a jövőhöz. Szerintem jó úton haladok a gyógyulás felé, remélem hamarosan már kijelenthetem, hogy teljesen egészséges vagyok! :)